A sötétség körbezár
Az istenem régen messze jár
A sötétség körbezár
Az istenem régen messze jár
Eldobott már, már, már
Nincs szükség rá, rá, rá
De tudom a fény elkísér
És a nap egyszer visszatér
A felhő elszáll, száll, száll
Az eső eláll, áll, áll
Magamnak okoztam én
Mindegyik nagy törésem
Kiürült a táram
Már nincsen több baklövésem
Bőrömön a nyoma
Mindannak, amit megéltem
Összetörtem, mennyi lány
Szívében volt a késem
Tudod a préda az
Akin látszik hogy csak áll a trében
Van az úgy néha
Pörög a másik oldalán az érem
De leszek én az
Aki vadászik rátok, forr a vérem
Lehet a véna fekete
Látszik hogyha vág a késem
Eleget fájt a sokadik álca
Amiben folyton úszol
Mert az a gáz, ha nevet a kígyó
Amíg a földön kúszol
Beléd is vág a nyakon a lánc
Szabadulnál a múlttól
Sose bocsát meg ez a srác
Csak ha a laliga csúfol
A sötétség körbezár
Az istenem régen messze jár
Eldobott már, már, már
Nincs szükség rá, rá, rá
De tudom a fény elkísér
És a nap egyszer visszatér
A felhő elszáll, száll, száll
Az eső eláll, áll, áll
Tudod a gyenge ember
Sokszor adja fel
Jobb emberré akar válni
De csak gondolatba mer
Dobom a mélybe
Minden rosszat én elégetek
Az egész csak egy képzelet
De leszűröm a lényeget
Felül a csillag mutat az útra
Amire lépni kéne
Velem az illat, ami csak húzna
Vissza még a trébe
Valami villan, nekem azt súgja
Minden éber énem
Végleg nyugodtan tilthat
Neki majd újra mondom véleményem
Röhög a nép, mert nekem
Nem szent, és a sztorit kitette
Nemes a cél, ez sohase ment veled
Na mondd mi lettem
Jöhet a vég, én várom itt lent
Már mindent eltemettem
És csak dörög az ég, és dühösek fent
Mert annyi rosszat tettem
A sötétség körbezár
Az istenem régen messze jár
Eldobott már, már, már
Nincs szükség rá, rá, rá
De tudom a fény elkísér
És a nap egyszer visszatér
A felhő elszáll, száll, száll
Az eső eláll, áll, áll