Néha úgy érzed, hogy lehúz a mély
...
Nem számít, ha szembe is fúj a szél,
Miért adnád fel, ha csak egy lépés a cél?
Néha úgy érzed, hogy lehúz a mély
...
Nem számít, ha szembe is fúj a szél,
Miért adnád fel, ha csak egy lépés a cél?
Rögös az utam és nagyon messze a cél,
De nem adhatom fel mikor a gond a nyakamig ér.
Néha megállok és csak nézem ahogy az életem mellettem elszalad
De nem maradhattam itt, mert aki nem lép, nem is halad
Volt már jobb, de lesz még rosszabb,
És tudom minden esős napot követ majd egy jobb nap,
A viharfelhőket elviszi a szél,
Felszárad a könnyem, a holnap mindig jobbat ígér,
Fel kell állnom, hogyha úgy érzem, hogy lehúz a mély,
Kapaszkodnom kell a mába, mert nem lesz újabb esély,
Nem taposhattok el, tanulja meg aki lát,
Nem adom fel, amíg a szívem visz a hegyeken át.
Néha úgy érzed, hogy lehúz a mély
De tudod, hogy túl kell, hogy élj,
Nem számít, ha szembe is fúj a szél,
Miért adnád fel, ha csak egy lépés a cél?
Minden napod lopott idő, az életed kopott lapok,
Túl nagy a cél előttem, azt mondják, hogy bolond vagyok,
Minden kudarc új lecke, de nem fordulok vissza már,
Amíg bízok magamban, és látom a célt, nincs határ,
Minden "nem" egy új ajtó, de nem kopogok, csak berúgom,
A falakat akkor döntöm le, hogyha elhiszem, hogy letudom,
Ha belep a fekete füst, mert a jövőm éppen porig ég,
Nem temetem el ami volt, mert a sorsunk lezárt boríték,
Összeszorít a fog, meglépni bárhogy is fáj,
Fel kell állnom újra, ha meghaltam százszor is már,
Nem taposhattok el, tanulja meg aki lát,
Nem adom fel, amíg a szívem visz a hegyeken át.
Néha úgy érzed, hogy lehúz a mély
De tudod, hogy túl kell, hogy élj,
Nem számít, ha szembe is fúj a szél,
Miért adnád fel, ha csak egy lépés a cél?
Voltak olyan reggelek, azt éreztem nincs kiút,
Hogy minden remény elveszett, az utolsó láng is kihunyt,
Hányszor mondtam a tükörbe, megint senki maradtál,
Megszámolni sem tudom hányszor temettem el magam már,
Felidéztem régen erről mit tanított apám,
De nem mondott ő semmit, nem is beszélgettünk talán,
Mindig ő a hibás, ki más? Mindig könnyebb vádolni mást!
Mindig könnyebb, mint beismerni, hogy nem kértem bátorítást,
De már sírok, hogyha kell, és kimondom azt ha fáj,
Ember küzdj meg önmagaddal, hogy még erősebbé válj,
Nem taposhattok el, tanulja meg aki lát,
Nem adom fel, amíg a szívem visz a hegyeken át.
Néha úgy érzed, hogy lehúz a mély
De tudod, hogy túl kell, hogy élj,
Nem számít, ha szembe is fúj a szél,
Miért adnád fel, ha csak egy lépés a cél?