Fúj a szél, megint, megint fúj a szél!
Elfújja a a szavakat, ledönti a falakat!
Elmegyek messzire, elmegyek messzire.
Járom az utam, nem hallgatok senkire.
Fúj a szél, megint, megint fúj a szél!
Elfújja a a szavakat, ledönti a falakat!
Elmegyek messzire, elmegyek messzire.
Járom az utam, nem hallgatok senkire.
1. Verse
Mennyi utat jártam be, hogy én most itt legyek,
hányszor hittem, hogy a sötétségben elveszek.
Hányszor hallottam, hogy csak egy senki leszek.
Most meg néznek értetlenkedve nem hiszik el, hogy ki leszek.
Kivagytok? Megértem. Te nem merted, én megléptem.
Na, mindig volt reményem!
Sötétből világos, farkast kiált most.
Saját magadtól senki nem véd meg,
lelked szilánkos.
2. Verse
Néha visszanézek, szememben szép emlékek.
Gyermekként nem fogtam fel, de most már mindent értek.
Sosem voltam egyedül, nem voltam árva.
Lépcsőn indulok el, pedig a lift nem volt zárva.
Küzdök a melóban ezerrel nyomom,
a munkát a keményebb végénél fogom.
Éjjeli műszakot sem veszem zokon,
mindig toppon a formámat hozom!
Mutasd az ajtót min be kell, hogy lépjek,
a hegycsúcsot melyre még fel kell, hogy érjek!
Mondhattok bármit nem állok meg, tudom!
Akkor is megyek, csak megyek az úton!