engem jóllakottak
hogyan értenének
nem is hallanának
ha szólnék hozzájuk
engem jóllakottak
hogyan értenének
nem is hallanának
ha szólnék hozzájuk
az asztalnál voltak
hozták az ebédet
ülj le ide mellénk
zsíros volt a szájuk
én az éheseknek
hallom hallgatását
míg a jóllakottak
csámcsognak beszélnek
velük ülök mégis
most már egy asztalnál
egyre hangosabbak
egyre jobban félek
én is olyan vagyok
én is olyan lettem
tányéromat tartom
nehogy másnak jusson
amit én kaptam meg
amit én szereztem
ami engem illet
ami az én jussom
én az éhezőknek
nem hallom a hangját
nem is látom őket
ők sem látnak engem
üres tányérokkal
némán csörömpölnek
én már választottam
én már elvesztettem
minden kétségemet
minden szép szavamat
ülök egy asztalnál
a sok jóllakottal
nem hallom a hangod
én is elhagytalak