Mesélhetnek arról, hogy mi van velem
Hogy sokszor fáradt vagyok, és folyton fáj a fejem
Hogy túl kevésnek érzem mások mellett már önmagam
Pedig körülöttem, lassan már mindenki ugyanolyan
Mesélhetnek arról, hogy mi van velem
Hogy sokszor fáradt vagyok, és folyton fáj a fejem
Hogy túl kevésnek érzem mások mellett már önmagam
Pedig körülöttem, lassan már mindenki ugyanolyan
Elmesélhetném azt is, hogy milyen érzés
Ha jön a kérdés, hogy miért vagyok ugyanabban
Amiben tegnap
Aki meg nem érdemli meg, az mindent megkap
De én tudod inkább nem beszélek róla
Ez jobb ha csak az én szívemet nyomja
Így is tele vagyok régi sebhelyekkel
De továbblépek és talán majd egyszer
Minden ugyanúgy lesz mint
Amikor még régen kint
Játszottunk, és nem számított
Hogy ami nem öl meg az fájni fog
Elmesélhetném, hogy mennyit erőlködtem
Hogy ne csak a rossz oldalam lássam a tükörben
Mikor csak azt kaptam, hogy én miben hibáztam
Ha szembejöttek velem, én inkább félreálltam
Senki nem értette meg, hogy mire vágytam
Amikor fáztam, mikor a takaró alól lógott ki a lábam
Ha nem érdemlem meg, akkor én miért ezt kaptam
De én tudod inkább nem beszélek róla
Ez jobb ha mások szívét már nem nyomja
Így is tele vagyok régi sebhelyekkel
De továbblépek és talán majd egyszer
Minden ugyanúgy lesz mint
Amikor még régen kint
Játszottunk, és nem számított
Hogy ami nem öl meg az fájni fog
Lehet azt hiszed, hogy mindent tudsz már rólam
Pedig a rímek mögött általában gond van
Minden szóval tőrt forgattam önmagamban
Amíg a bánatomból felépült egy dallam
Most már tudod ezért nem beszélek róla
Ez jobb ha csak az én szívemet nyomja
Így is tele vagyok régi sebhelyekkel
De a továbbléptem
Minden ugyanúgy lesz mint
Amikor még régen kint
Játszottunk, és nem számított
Hogy ami nem öl meg az fájni fog
Köszönjük a helyszínt: Körmendi Kulturális Központ, Batthyány Örökségközpont