Sebzett már a szívem,
Túl sokszor lett már bántva,
Ezért nincsen többé
A világnak kitárva.
Sebzett már a szívem,
Túl sokszor lett már bántva,
Ezért nincsen többé
A világnak kitárva.
Tudom, hogy hibáztam,
Sok rossz utat bejártam,
Én mindent megbántam,
Úgy fáj.
A magány lett a társam,
Mindig egyedül álltam,
A legnagyobb viharban
A széllel szemben szálltam
Messze vagy tőlem, egy világ elválaszt,
Már nem én vagyok ki nyújtja a támaszt.
Nem tudok aludni, mindig csak ébren,
Egy álom vagy, mit elvettek tőlem.
Úszom a fényben, hangok a szélben,
Egy üveg vodka, pohár a kézben.
A távolból még az illatod érzem,
Te magadban nevetsz, miközben elvérzem.
Nem! Nem akarom ezt már, várj!
De te mégsem vártál, fáj!
Mert ő is elhagyott,ő is elhagyott
A szívem megfagyott.
Sebzett már a szívem,
Túl sokszor lett már bántva,
Ezért nincsen többé
A világnak kitárva.
Tudom, hogy hibáztam,
Sok rossz utat bejártam,
Én mindent megbántam,
Úgy fáj.
Nem tudom, hogy merre,
Merre van az otthon.
Miattad jöttem el,
És mentem át a poklon.
Bármit megtettem volna, hogy együtt legyünk
Minden gondtól a távolba messze megyünk, ja
Mégis elhagytál, úgy fáj minden szó amit itt mondtál még el.
Nem kellett volna, hogy így történjen, mégis
Minden képemet nézem a gépen és félek,
Hogy már nem láthatlak téged soha többé, mert
Nem érezhetem már az illatodat,
Nem foghatom újra a két kezedet,
Lehoznám neked a csillagokat,
De csak bámulom épp a kihűlt helyedet.
(3x)
Sebzett már a szívem,
Túl sokszor lett már bántva,
Ezért nincsen többé
A világnak kitárva.
Tudom, hogy hibáztam,
Sok rossz utat bejártam,
Én mindent megbántam,
Úgy fáj.