Néma csendben, szürkeségben éltem életem
És azt reméltem, hogy jobbat szánt a sors nekem
Majd eljöttél a semmiből, s magányom messze szállt
Végre én is látok színeket, megfordult a világ
Néma csendben, szürkeségben éltem életem
És azt reméltem, hogy jobbat szánt a sors nekem
Majd eljöttél a semmiből, s magányom messze szállt
Végre én is látok színeket, megfordult a világ
Te vagy az egyetlen kivel úgy érzem elért a boldogság
Végre eljött a perc, magadhoz ölelsz, nem számít semmi más
Ígérd, hogy itt maradsz örökre, s nem választ senki el
A menedék a szívemnek mindig te leszel
Hallgatom ahogy mesélsz, én nézlek szótlanul
A szívem minden fájdalma szép lassan elcsitul
Nem félek már a holnaptól, mert adtál új reményt
S a szép jövőt mi csak ránk vár nem adnám semmiért
Te vagy az egyetlen kivel úgy érzem elért a boldogság
Végre eljött a perc magadhoz ölelsz nem számít semmi más
Ígérd, hogy itt maradsz örökre, s nem választ senki el
A menedék a szívemnek mindig te leszel
Lehet jönnek néha rossz napok, ezt nem tudhatjuk még
De én itt leszek és védelek ne félj, ne félj
Te vagy az egyetlen kivel úgy érzem elért a boldogság
Végre eljött a perc magadhoz ölelsz nem számít semmi más
Ígérd, hogy itt maradsz örökre, s nem választ senki el
A menedék a szívemnek mindig te leszel