She was part of the Air Force, I was part of the band
I always used to bust into her hand
In my, my, my imagination
I was living my best life, living with my parents
She was part of the Air Force, I was part of the band
I always used to bust into her hand
In my, my, my imagination
I was living my best life, living with my parents
Way before the paying penance and verbal propellants
And my, my, my cancellation, hm, yeah
[Verse 2]
And I fell in love with a boy, it was kinda lame
I was Rimbaud and he was Paul Verlaine
In my, my, my imagination
So many cringes and heroin binges
I was coming off the hinges, living on the fringes
Of my, my, my imagination, oh, yeah
[Pre-Chorus]
Enough about me now
You gotta talk about the people, baby
But that's kind of the idea
[Chorus]
At home, somewhere I don't like
Eating stuff off of motorbikes
Coming to her lookalikes
I can't get the language right
Just tell me what's unladylike
[Verse 3]
I know some Vaccinista tote bag chic baristas
Sitting in east on their communista keisters
Writing about their ejaculations
I like my men like I like my coffee
Full of soy milk and so sweet, it won't offend anybody
Whilst staining the pages of the nation, oh, yeah
[Pre-Chorus]
A Xanax and a Newport
Well I take care of my kids, she said
[Chorus]
The worst inside of us begets
That feeling on the internet
It's like someone intended it
(Like advertising cigarettes)
A diamond in the rough begets
The diamond with a scruff you get
[Instrumental Bridge]
[Outro]
Am I ironically woke? The butt of my joke?
Or am I just some post-coke, average, skinny bloke
Calling his ego imagination?
I've not picked up that in a thousand four hundred days
And nine hours and sixteen minutes, babe
It's kind of my daily iteration
A légierő része volt, a zenekar tagja voltam
Mindig a kezébe dobtam
Az én, a képzeletemben
A legjobb életemet éltem, a szüleimmel éltem
Jóval a fizető bűnbánat és verbális hajtóanyagok előtt
És az én, az én, a lemondásom, hm, igen
[2. vers]
És beleszerettem egy fiúba, kissé béna volt
Rimbaud voltam, és ő volt Paul Verlaine
Az én, a képzeletemben
Olyan sok ropogós és heroincsípő
Lementem a zsanérokról, a rojton éltem
Az én, az én, a képzeletem, ó, igen
[Előtti kórus]
Elég most rólam
Beszélned kell az emberekről, bébi
De ez az ötlet
[Énekkar]
Otthon, valahol nem tetszik
A motorkerékpárokból való cucc enni
Jön a megjelenéshez
Nem tudom jól megszerezni a nyelvet
Csak mondd meg, mi az nem megfelelő
[3. vers]
Ismerek néhány oltásvakinista táska elegáns baristát
Keleten ülve a kommunista kedvelőikön
Írásuk a magömlésről
Szeretem a férfiaimat, mint a kávéom
Tele szója tejjel és olyan édes, hogy senkit sem sért
Miközben a nemzet oldalait festette, ó, igen
[Előtti kórus]
Egy xanax és egy newport
Nos, vigyázok a gyerekeimre - mondta
[Énekkar]
A bennünk legrosszabb
Ez az érzés az interneten
Olyan, mintha valaki azt akarta
(Mint például a cigaretta reklámozása)
Egy gyémánt a durva köpenyekben
A gyémánt egy kapcsolt, amit kapsz
[Instrumentális híd]
[Outro]
Ironikusan felébredek? A viccem feneke?
Vagy csak néhány utólagos, átlagos, sovány bloke vagyok
Az ego képzeletének hívása?
Ezt nem vettem fel ezer négyszáz nap alatt
És kilenc óra és tizenhat perc, csaj
Ez egyfajta napi iterációm