Ti prego, non cominciare
Sai che per me è già difficile credere a quanto mi facevi male
Ma, se me l'avessi chiesto, avrei scalato l'Everest a mani nude
Anche se odio il freddo e soffro pure di vertigini, io me ne frego
Quando menti, io ti credo
So che sono più di mille quelle cose di me che non tolleravi
Parlare con te è come cercare di afferrare il vento con le mani
Se avevo un problema, mi dicevi di parlarne con chi se ne intende
Guardavo cadere tutto a pezzi come fosse l'11 settembre
Dimmi ancora una bugia, poi una bugia, poi la verità
Era tutto una follia, però una follia per te non si fa
Non ero più a casa mia, neanche a casa mia, solo mille guai
Penso a Davide e Golia, io sarò Golia, tu mi ucciderai
E te l'avrei lasciato fare, perché ero fuori di testa
Dimmi, quando ci si perde, a cosa serve fare festa?
Fumo 'sti fiori del male, tutto quello che mi resta
Ora che mi sento inerme, come un verme in fondo al mezcal
[Ritornello]
Scordati che mi conosci, ora è tardi anche se piangi
È inutile che mi angosci, mi mandi cento messaggi
A cui non risponderò, non ne sono più capace
Sono diventato tutto ciò che odiavo e ti assicuro non mi piace
Dimmelo se te ne accorgi, siamo diventati grandi
Anche se ho dieci orologi, non recupererò gli anni
Scusa se non tornerò, non sai quanto mi dispiace
Che abbiamo fatto la guerra, ma non sapevamo come fare pace
[Strofa 2]
Triste quando ci pensavo
Ci mancava tutto quanto, perfino la data di un anniversario
Scrivevano: "È fidanzato" solo perché finanziavo
Ti darei da bere il sangue perché è tutto ciò che adesso mi è rimasto
Credimi, sembra impossibile accettare che oramai ti ho detto: "Ciao"
Sto in un bilocale che da quando ti ho cacciata sembra una penthouse
Grande tipo il doppio, ma senza la luce, come ci fosse un black out
Non sono sentimentale
Delle volte tu aprivi la porta e io nemmeno ti sentivo entrare
Ti volevo a tutti i costi, ma eravamo opposti proprio come un polo
Stare insieme è l'arte di risolvere i problemi che non ho da solo
Giuro, non so più chi sono, tutto ciò mi dà fastidio
'Sto mondo a misura d'uomo mi fa sentire in castigo
[Ritornello]
Scordati che mi conosci, ora è tardi anche se piangi
È inutile che mi angosci, mi mandi cento messaggi
A cui non risponderò, non ne sono più capace
Sono diventato tutto ciò che odiavo e ti assicuro non mi piace
Dimmelo se te ne accorgi, siamo diventati grandi
Anche se ho dieci orologi, non recupererò gli anni
Scusa se non tornerò, non sai quanto mi dispiace
Che abbiamo fatto la guerra, ma non sapevamo come fare pace
Kérjük, ne kezdje el
Tudod, hogy nekem már nehéz elhinni, mennyire bántottál
De ha megkérdezted volna tőlem, csupasz kezemmel felmásztam volna Everestre
Annak ellenére, hogy utálom a hideget, sőt még vertigót is szenvedek, nem érdekel
Amikor hazudsz, hiszek neked
Tudom, hogy több mint ezer dolog van rólam, amit nem tudtál tolerálni
Veled való beszélgetés olyan, mintha megpróbálnád elkapni a szélét a kezeddel
Ha problémám lenne, azt mondtad nekem, hogy beszéljek valakivel, aki tud róla
Néztem, ahogy minden szétesik, mint szeptember 11 -e
Mondj még egy hazugságot, aztán hazugságot, aztán az igazságot
Minden őrület volt, de nem tudsz őrülni érted
Már nem voltam otthon, még otthon sem, csak ezer baj
Dávidra és Goliátra gondolok, Góliát leszek, meg fogsz ölni
És hagytam volna, hogy megcsinálod, mert a fejemben voltam
Mondd el, amikor eltévedsz, mi értelme van a bulizásnak?
Dohányzom ezeket a gonosz virágokat, minden, amit hagytam
Most, hogy tehetetlennek érzem magam, mint egy féreg a mezcal alján
[Refrén]
Felejtsd el, hogy ismersz, most késő van, ha sírsz
Nincs értelme aggódni, száz üzenetet küld nekem
Amire nem válaszolok, már nem vagyok képes rá
Mindent kaptam, amit utáltam, és biztosíthatom, hogy nem tetszik
Mondd meg, ha észreveszed, felnőttünk
Még ha tíz órám is van, nem kapom vissza az éveket
Sajnálom, ha nem térek vissza, nem tudod, mennyire sajnálom, hogy vagyok
Hogy háborúba mentünk, de nem tudtuk, hogyan lehet békét kötni
[2. vers]
Szomorú, amikor gondolkodtam rajta
Mindent elmulasztottunk, még egy évforduló dátumát is
Azt írták: "Elkötelezett", csak azért, mert finanszíroztam
Adnám a vért inni, mert ennyi volt, amit most hagytam
Hidd el, lehetetlennek tűnik elfogadni, hogy most azt mondtam neked: "Hello"
Két szobás apartmanban vagyok, hogy mióta kiszabadítottalak, úgy néz ki, mint egy penthouse
Mint a duplán a méret, de a fény nélkül, mintha egy áramszünet lenne
Nem vagyok szentimentális
Néha kinyitotta az ajtót, és nem is hallottam, hogy bejössz
Minden áron akartalak, de ugyanúgy voltak, mint egy pólus
Az együtt lenni a problémák megoldásának művészete, amely nem vagyok egyedül
Esküszöm, már nem tudom, ki vagyok, ez mind zavar
Ez az emberi léptékű világ büntetettnek érzem magam
[Refrén]
Felejtsd el, hogy ismersz, most késő van, ha sírsz
Nincs értelme aggódni, száz üzenetet küld nekem
Amire nem válaszolok, már nem vagyok képes rá
Mindent kaptam, amit utáltam, és biztosíthatom, hogy nem tetszik
Mondd meg, ha észreveszed, felnőttünk
Még ha tíz órám is van, nem kapom vissza az éveket
Sajnálom, ha nem térek vissza, nem tudod, mennyire sajnálom, hogy vagyok
Hogy háborúba mentünk, de nem tudtuk, hogyan lehet békét kötni