Velem él az utca, ha hajnalban elindulok
A félhomályban a fáradt tegnap elandalog
A felébredő szél túl gyengéd
Csak simít, mintha fából lennék
Velem él az utca, ha hajnalban elindulok
A félhomályban a fáradt tegnap elandalog
A felébredő szél túl gyengéd
Csak simít, mintha fából lennék
De talán átlendít a holnap küszöbén
Még nehéz a szem, a hajnali szél a harangon finoman játszik
a villanyoszlopok fénye alatt az éjszaka nyoma még látszik (még látszik)
Annyira lassan jár egyik láb után a másik
Hogy ásítok amire a saját árnyékom utánam mászik
A valóság kemény, küzdök a feladattal
De minden reggel a remény is együtt kel a nappal
Tudom, hogy valóra válik, el nem múlik az álom
Csak holnapig elnyúlik az ágyon
Ref.
Az éjjel fényei kialszanak a kávé illatától
A házak felett lassan feloszlik a szürke fátyol
Minden egyre elevenebb, az arcom összegyűrt búcsúlevél
A reggelnek mindegy, hogy szeretem-e, mindenképp ír egy új mesét
Bár itt maradhatnék...Veled még egy percre
De kitűzve a cél, és elérem persze
A holnap küszöbét átlépjük együtt
Megtesszük míg megtehetjük
Összeér a föld az éggel, ahogy kéz a kézben jár
Lassan véget ér az éjjel, és talán új nap ébred ránk