It's the rip tide
The grain of a strong gale
One ridge of a rugged universe
Feet leave no prints
It's the rip tide
The grain of a strong gale
One ridge of a rugged universe
Feet leave no prints
And vision is without sight
And yet when most I wink
Then do mine eyes best see
The unknown
As we commit our bodies
We become absorbed
Multiple dimensions wait for us
There might be a world
Where day and night coexist
Beside an ornamental flower
A tree stretches out its hideous branch
The perfectly square mirror
Reveals a twisted scene
In that dream
I face a completely different me
Thy fair imperfect shade
Through heavy sleep on sightless eyes
Doth stay
And when we wake at this tunnel's end
What vision awaits?
Ez a rip dagály
A gabona egy erős szélvihar
Az egyik gerincén egy masszív univerzum
Láb nem hagynak nyomatok
És látás nélkül látvány
És mégis, amikor a legtöbb I wink
Akkor tegye szemeimet legjobb See
Az ismeretlen
Ahogy elkövetni a testünk
Válunk felszívódik
Több dimenzióban várjon ránk
Lehet, hogy a világ
Amennyiben a nappali és éjszakai egymás mellett
Mellett egy díszes virág
A fa kinyújtja ocsmány ág
A tökéletesen négyzet alakú tükör
Kiderül, egy csavart jelenet
Ebben az álomban
Én szembe egy teljesen más nekem
Te igazságos tökéletlen növényzet
A nehéz aludni világtalan szemét
Avagy tartózkodás
És amikor felébredek ebben alagút végén
Mi látás várja?