Hiába várom, mást sem hallani
Hogy sok szép part van itt
De azt, aki vízre vágyik
Nem lehet a földön tartani
Hiába várom, mást sem hallani
Hogy sok szép part van itt
De azt, aki vízre vágyik
Nem lehet a földön tartani
Nekem mindenki azt mondta
Hogy nem leszek jó ember én
De jöttél, és a hangod ringat el
A vágyak tengerén
Mint erdőt a napfény
Úgy éltetsz engem
És úgy hajlok majd én is
A széllel szemben
Kérd a naptól, hogy többé ne süssön
Vagy hogy reggel ne keljen fel
Egy kapitánytól, hogy inkább ne küzdjön
Többé már a tengerrel
Kérd magadtól, hogy úgy ne tehessen
A szívemmel, mintha kő lenne
Kérd bárkitől, hogy ne szeressen
Ebben az életben, csak tőlem ne!
A kétség fellege takar el
Úgyis teszi dolgát a szél
Lehet, ez a láng sem él örökké
De most még száz teliholdat ér
Egy életen át napnál voltam fűtő
Hogy minden világos legyen
Csak hogy jól lássalak a fényben
Míg az alkonyt várod velem
Mint erdőt a napfény
Úgy éltetsz engem
És úgy hajlok majd én is
A széllel szemben
Kérd a naptól, hogy többé ne süssön
Vagy hogy reggel ne keljen fel
Egy kapitánytól, hogy inkább ne küzdjön
Többé már a tengerrel
Kérd magadtól, hogy úgy ne tehessen
A szívemmel, mintha kő lenne
Kérd bárkitől, hogy ne szeressen
Ebben az életben, csak tőlem ne!
A szemed álnok
Engem úgy megbabonázott
Azóta csak a szívemmel látok
Te átok, tudod, úgyse hezitálok
Az eszem már odavan
Kérd a naptól, hogy többé ne süssön
Vagy hogy reggel ne keljen fel
Egy kapitánytól, hogy inkább ne küzdjön
Többé már a tengerrel
Kérd magadtól, hogy úgy ne tehessen
A szívemmel, mintha kő lenne
Kérd bárkitől, hogy ne szeressen
Ebben az életben, csak tőlem ne!