Ich leb' noch immer bei Mama
Jetzt schon alt, doch immer da
Auch wenn die Ärmel jetzt länger sind
Bin ich immer noch ihr kleines Kind
Ich leb' noch immer bei Mama
Jetzt schon alt, doch immer da
Auch wenn die Ärmel jetzt länger sind
Bin ich immer noch ihr kleines Kind
Wir sind allein, doch viel zu zweit
Und teilen gern ein halbes Leid
Das Haus ist klein, die Stille groß
Sie zwingt mich oft auf ihren Schoß
[Strophe 2]
Ich leb' noch immer bei Mama
Und bleibe wohl für immer da
Im Haus fehlt lang schon ein Mann
Ich helfe aus, so gut ich kann
[Pre-Refrain]
Viel Liebe schenkt mir Mutter nicht
Doch schlägt sie immer noch in mein Gesicht
Und ab und zu hab' ich geweint
Da hat sie lächelnd nur gemeint
[Refrain]
Ein Mann weint nur, wenn seine Mutter stirbt
Der Tod ist stark, das Herz ist schwach
Wenn das eigen Fleisch und Blut verdirbt
Der Klügere gibt nach
[Strophe 3]
Auch den Vater konnte sie nicht lieben
Hat ihn aus der Welt getrieben
Dann und wann ein stummer Schrei
Und eine kleine Litanei
[Pre-Refrain]
Viel Liebe gab ihm Mutter nicht
Doch schlug sie oft in sein Gesicht
Ab und zu hat er geweint
Da hat sie lächelnd nur gemeint
[Refrain]
Ein Mann weint nur, wenn seine Mutter stirbt
Der Tod ist stark, das Herz ist schwach
Wenn das eigen Fleisch im Blut verdirbt
Der Klügere gibt nach
[Post-Refrain]
Du solltest dich schämen
Zeig nie deine Tränen
Du solltest dich schämen
Zeig nie deine Tränen
Deine Tränen
[Outro]
Deine Tränen
Deine Tränen
Még mindig anyával élek
Öreg most, de mindig ott
Még akkor is, ha az ujjak most hosszabbak
Még mindig a kisgyermeke vagyok
Egyedül vagyunk, de sok mint pár
És örömmel osztja meg a fél bánatát
A ház kicsi, a csend nagy
Gyakran az ölére kényszerít
[2. vers]
Még mindig anyával élek
És valószínűleg örökké ott marad
A házban egy embernek már régóta hiányzik
A lehető legjobban segítek
[Előtti kórus]
Anya nem ad sok szeretetet
De még mindig pislog az arcomon
És időnként sírtam
Aztán csak mosolyogva mondta
[Énekkar]
Egy ember csak akkor sír, amikor az anyja meghal
A halál erős, a szív gyenge
Amikor a saját tested és véred elrontanak
Az okos ad
[3. vers]
Az apát sem tudta szeretni
Kiszorította őt a világból
Időről időre néma sikoly
És egy kis litánia
[Előtti kórus]
Anya nem adott sok szeretetet neki
De gyakran becsapta az arcát
Időnként sírt
Aztán csak mosolyogva mondta
[Énekkar]
Egy ember csak akkor sír, amikor az anyja meghal
A halál erős, a szív gyenge
Amikor a saját tested és véred elrontanak
Az okos ad
[Post-kórus]
Szégyellem magadnak
Soha ne mutasd meg a könnyeit
Szégyellem magadnak
Soha ne mutasd meg a könnyeit
Könnyed
[Outro]
Könnyed
Könnyed