(Jools' Annual Hootenanny 2021) | On Raglan Road on an autumn day I saw her first and knew
That her dark hair would weave a snare that I might one day rue;
I saw the danger, yet I passed along the enchanted way,
And I said, let grief be a fallen leaf at the dawning of the day.
(Jools' Annual Hootenanny 2021) | On Raglan Road on an autumn day I saw her first and knew
That her dark hair would weave a snare that I might one day rue;
I saw the danger, yet I passed along the enchanted way,
And I said, let grief be a fallen leaf at the dawning of the day.
On Grafton Street in November we tripped lightly along the ledge
Of the deep ravine where can be seen the worth of passion's pledge,
The Queen of Hearts still making tarts and I not making hay
Oh I loved too much and by such by such is happiness thrown away.
I gave her gifts of the mind I gave her the secret sign that's known
To the artists who have known the true gods of sound and stone
And word and tint without stint for I gave her poems to say.
With her own name there and her own dark hair like clouds over fields of May
On a quiet street where old ghosts meet I see her walking now
Away from me so hurriedly my reason must allow
That I had loved not as I should a creature made of clay
When the angel woos the clay he'd lose his wings at the dawn of day.
A Raglan úton egy őszi napon láttam először és tudtam
Hogy a sötét haja szövi, hogy egy napos rue;
Láttam a veszélyt, de átmentem a varázslatos módon,
És azt mondtam, hogy a bánat egy leesett levél legyen a nap hajózásában.
Novemberi Grafton utcán könnyedén megrepedtünk a párkány mentén
A mély szakadék, ahol láthatjuk a szenvedély ígéretét,
A szívek királynője még mindig tortákat készít, és nem csinálok szénát
Ó, túl sokat szeretek, és ilyen ilyen módon a boldogság eldobott.
Adtam neki ajándékokat az elme adtam neki titkos jelet, ami ismert
Azoknak a művészeknek, akik ismerték a hang és a kő igazi isteneit
És a szó és a színárnyalat korlátlanul számára adtam neki verset mondani.
A saját nevével ott és saját sötét haja, mint a felhők május mezők felett
Egy csendes utcán, ahol a régi szellemek találkoznak, látom, hogy most sétál
Távol tőlem annyira sietve az okaimnak
Hogy nem szerettem, mint én egy agyagból készült teremtmény
Amikor az angyal Woos az agyagot elveszíti szárnyait a nap hajnalán.