Uh-uh-uh, ah-ah! Ah-ah, uh-uh! Oye, ey! Parece que fue ayer esta jodienda
El artista del momento, mi disco en toa' las tienda'
No es que me ofenda, pero me siento viejo
Cuando los chamaquito' ahora me dicen "leyenda"
Sanderlei Silveira - 2024-01-12T00:22-03:00 - BR ∞ L
Uh-uh-uh, ah-ah! Ah-ah, uh-uh! Oye, ey! Parece que fue ayer esta jodienda
El artista del momento, mi disco en toa' las tienda'
No es que me ofenda, pero me siento viejo
Cuando los chamaquito' ahora me dicen "leyenda"
Que Dios los reprenda
Estoy igual de joven, pero con meno' fecha' en la agenda
No tengo lancha, ni avione', ni prenda'
Pero tengo la esperanza de que el próximo punchline te sorprenda
Ya nada es como ante'
Yo sé que ya no soy tan relevante
Ante' me pedían retrato', todos devoto'
Ahora me paran pa' que yo les tire la foto
Aunque le saque to' el polvo a mis trofeo'
En el cartel mi nombre ni lo veo
Si me quieren ver, que se tiren pa'l museo
Ya estoy cansa'o, con el tiempo ni peleo
Yo estoy claro, no hay que ser sabio
Solo escribo lo que no se atreven a decir mis labio'
Le contesto al corazón toa' las pregunta'
Antes de que mi lápiz se quede sin punta
Esta va por mi primo, por las vueltas que dimo'
Ahora rimo porque no nos despedimo'
Hasta que salga el sol que me levanta
Hoy bebo hasta que se me queme la garganta
[Coro]
Esto va por lo que somo', por lo que fuimo'
Por to' lo que tenemo', por to' lo que tuvimo'
Por las llorada', por toa' las carcajada'
Por to' los triunfo' y por toa' las cagada'
Por lo que puedo ser, aunque lo dude
Por lo que quise ser, pero no pude
Por las turbulencias que agarré, por los trene' que perdí
Y por toa' las borrachera' que cogí
Por los lago', por los río', por los mare' que crucé
Aunque me hundí, al final siempre floté
Por los que se fueron sin permiso al paraíso
Hoy derramamo' un poco 'e ron en el piso
[Verso 2]
Acostado al lado de este whisky caramelizado
Con el corazón tieso, una tabla
Esperando a ver si el techo me habla
Mientra' amanece
Queriendo hacer las pase' con mi hermano, a ver si vuelve Calle 13
Con el horizonte rojo
Escribiendo hasta que la madrugada me queme los ojo'
Recordando los navegado'
Tragándome hasta la última gota del pasado
Las fronteras que crucé sin permiso
Los poema' que pesqué en el puerto de Valparaíso
Con libreta en mano, como todo un dramaturgo
Junto a Leoni caminé descalzo por Hamburgo
Y me perdí en Berlín, y me besé en París
Me desvelé junto a la luna en cada país
Y me enamoré de Belgrano y de la noche
Escuchando a Goyeneche en el coche
Y por el río Amstel esquivando bicicleta'
Me tropecé contigo y cambió mi vida completa
Y en Harstad, frente a la bahía
La medianoche era de día
Y borracho con la bebé, orinando vino seco
Desde la costa de Cádiz logramo' ver a Marrueco'
Y dejé que me llevara la marea
Por eso leo pocos libro', pa' que el mundo me los lea
La vida me la vivo intensamente
Hasta que no pueda masticarla porque no me quedan diente'
Todo evoluciona porque se transforma
Crece y disminuye, cambia de forma
Pero del tiempo nadie se salva
Pregúntale al tinte que me pinta las cana' de la barba
Igual sigo dando brinco'
Porque todavía me siento como de veinticinco
Solo queda despedirse con cerveza
Y brindar por lo que termina y por lo que empieza
[Coro]
Esto va por lo que somo', por lo que fuimo'
Por to' lo que tenemo', por to' lo que tuvimo'
Por las llorada', por toa' las carcajada'
Por to' los triunfo' y por toa' las cagada'
Por lo que puedo ser, aunque lo dude
Por lo que quise ser, pero no pude
Por las turbulencias que agarré, por los trene' que perdí
Y por toa' las borrachera' que cogí
Por los lago', por los río', por los mare' que crucé
Aunque me hundí, al final siempre floté
Por los que se fueron sin permiso al paraíso
Hoy derramamo' un poco 'e ron en el piso
Esto va por lo que somo', por lo que fuimo'
Por to' lo que tenemo', por to' lo que tuvimo'
Por las llorada', por toa' las carcajada'
Por to' los triunfo' y por toa' las cagada'
Por lo que puedo ser, aunque lo dude
Por lo que quise ser, pero no pude
Por las turbulencias que agarré, por los trene' que perdí
Y por toa' las borrachera' que cogí
Por los lago', por los río', por los mare' que crucé
Aunque me hundí, al final siempre floté
Por los que se fueron sin permiso al paraíso
Hoy derramamo' un poco 'e ron en el piso
Úgy tűnik, hogy tegnap ez a szar történt
A pillanat művésze, az albumom az összes üzletben
Nem mintha sérti meg, de öregnek érzem magam
Amikor a gyerekek most "legendának" hívnak
Isten megrázza őket
Ugyanolyan fiatal vagyok, de kevesebb dátummal rendelkezik a napirenden
Nincs hajóm, nincs repülőgépem, nincs zálogjom
De remélem, hogy a következő lyukasztó meglep.
Semmi sem olyan, mint korábban
Tudom, hogy már nem vagyok olyan releváns.
Mielőtt "portrét kértek tőlem", minden odaadó "
Most megállítanak, hogy elkészítsem a fényképet
Bár az összes trófeámat porolom
Nem is látom a nevemet a poszteren
Ha látni akarnak, menniük kell a múzeumba
Már fáradt vagyok, idővel nem is harcolok
Világos vagyok, nem kell bölcsnek lennie
Csak azt írom, amit az ajkaim nem mernek mondani.
Minden kérdésre válaszolok a szívre
Mielőtt a ceruzám elfogy a ponton kívül
Ez az unokatestvéremnek szól, a vett köröknek
Most rímelek, mert nem mondtunk elbúcsúzni
Amíg a nap felkel, ami felébreszt
Ma iszom, amíg a torkom meg nem ég
[Énekkar]
Ez arról szól, hogy kik vagyunk, mi voltunk
Mindenért, ami van, mindenért, amiben volt
A sírásért, az összes nevetésért
Az összes diadalra és az összes szarra
Mert mi lehetek, még akkor is, ha kétlem
Mert, amire akartam lenni, de nem tudtam
Az általam elkapott turbulenciaért, az elvesztett vonatokért
És az összes részegségért, amit kaptam
A tavakon keresztül, a folyókon keresztül, a tengereken keresztül, ahol átmentem
Annak ellenére, hogy elsüllyedtem, a végén mindig lebegtem
Azok számára, akik engedély nélkül mentek a paradicsomba
Ma egy kis rumot ömlöttünk a padlón
[2. vers]
Feküdt a karamellizált whisky mellett
Merev szívvel, egy táblával
Várakozás arra, hogy megnézze, beszél -e a mennyezet velem
Miközben hajnalban van
Szórakozni akar a bátyámmal, hogy megnézze, visszatér -e Calle 13
A Vörös Horizontdal
Írás, amíg a hajnal meg nem égeti a szemem ”
Emlékezve a navigáltokra
Nyelni a múlt minden utolsó cseppjét
A szegélyek, amelyeket engedély nélkül átléptem
A versek, amelyeket a Valparaíso kikötőjében fogtam
Notebook a kezében, mint egy drámaíró
Leonival együtt mezítláb sétáltam Hamburgon keresztül
És eltévedtem Berlinben, és megcsókoltam Párizsban
Minden országban ébren maradtam a hold mellett
És beleszerettem Belgrano -ba és az éjszakába
Hallgatni Goyeneche -t a kocsiban
És az Amstel folyó mentén elkerülve a kerékpárt ”
Megbotlottam rád, és ez megváltoztatta az egész életemet.
És Harstadban, az öböl felé nézve
éjfél nap volt
És részeg a babával, a száraz borral bántalmazva
Cádiz partjától sikerült látni Marokkóot
És hagytam, hogy az árapály elviseljen
Ezért olvastam néhány könyvet, hogy a világ el tudja olvasni őket.
Intenzíven élek az életet
Amíg nem tudom rágni, mert nincs fogam maradni '
Minden fejlődik, mert átalakul
Növekszik és csökken, megváltoztatja az alakját
De senkit nem ment meg az időtől
Kérdezd meg a festéket, amely a szürke hajat festi a szakállamba
Még mindig folyamatosan ugrálok
Mert még mindig huszonötnek érzem magam
Csak annyit tesz, hogy búcsút mondjon sörrel
És pirítós a végig, és mi kezdődik
[Énekkar]
Ez arról szól, hogy kik vagyunk, mi voltunk
Mindenért, ami van, mindenért, amiben volt
A sírásért, az összes nevetésért
Az összes diadalra és az összes szarra
Mert mi lehetek, még akkor is, ha kétlem
Mert, amire akartam lenni, de nem tudtam
Az általam elkapott turbulenciaért, az elvesztett vonatokért
És az összes részegségért, amit kaptam
A tavakon keresztül, a folyókon keresztül, a tengereken keresztül, ahol átmentem
Annak ellenére, hogy elsüllyedtem, a végén mindig lebegtem
Azok számára, akik engedély nélkül mentek a paradicsomba
Ma egy kis rumot ömlöttünk a padlón
Ez arról szól, hogy kik vagyunk, mi voltunk
Mindenért, ami van, mindenért, amiben volt
A sírásért, az összes nevetésért
Az összes diadalra és az összes szarra
Mert mi lehetek, még akkor is, ha kétlem
Mert, amire akartam lenni, de nem tudtam
Az általam elkapott turbulenciaért, az elvesztett vonatokért
És az összes részegségért, amit kaptam
A tavakon keresztül, a folyókon keresztül, a tengereken keresztül, ahol átmentem
Annak ellenére, hogy elsüllyedtem, a végén mindig lebegtem
Azok számára, akik engedély nélkül mentek a paradicsomba
Ma egy kis rumot ömlöttünk a padlón